Az elmúlt hónapokban a demokratizálódás útjára lépett keleteurópai országokban reménykeltõ lépések történtek a múlt felülvizsgálására és a történelem fehér foltjainak a feltárására. Ennek igénye mind nagyobb nyomatékkal bír Jugoszlávián belül is, többek között a szerb nép részérõl, hogy végre, csaknem 50 évvel a második világháború kitörése után, fény derüljön az 1941 és 1945 közötti idõszakban lezajlott népirtásokra, tömegmészárlásokra, kitelepítésekre.

A háború alatti atrocitások, vérengzések a Vajdaság területén élõ népeket, nemzeti kisebbségeket sem kímélték. Mint ismeretes, az ún. "tisztogatási razziák" - Grassi és Zöldi-féle "rendcsinálás" - során, 1942 januárjában, fõleg Zsablya, Csúrog és Újvidék körzetében, vétlen és bûntelen szerbek, zsidók, cigányok ezrei vesztették életüket. Kevésbé ismeretes, hogy 1944 õszén viszont, a front elvonultával, nem kevésbé könyörtelen és véres hajsza folyt a védtelenül maradt kisebbségiek után. Hogy az orosz csapatok árnyékában máig tisztázatlan körülmények között, máig azonosítatlan személyek valóságos népirtást rendeztek az itt élõ nemzeti kisebbségek - németek és magyarok - körében. Ezeknek a "bosszúhadjáratoknak", tömegmészárlásoknak, erõszakos elhurcolásoknak, kitelepítéseknek a következtében, amelyek a legszigorúbb mércék szerint is kimerítik a genocídium fogalmát, jelentõs mértékben megváltozott e vidék etnikai összetétele, az itt élõ népek egymáshoz viszonyított aránya, társadalmi és gazdasági fejlõdésük esélye.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége úgy véli, hogy az elindult társadalmi változásokkal, demokratizálódási folyamatokkal összhangban, az igazság feltárásával és kimondásával célszerû és hasznos volna történelmünk eme fehér foltjait felszámolni. Meggyõzõdésünk ugyanis, hogy a tények elhallgatásával, elfojtásával, a nép történelmi emlékezetének meghamisításával nem lehet jó célt szolgálni. Ellenkezõleg, mindaddig, amíg szégyenteljes dolgainkat a szõnyeg alá söpörjük, amíg homály fedi az áldozatok számát és kilétét, amíg a jeltelen sírokban nyugvóknak - haláluk okától és nemzeti hovatartozásuktól függetlenül - nem adatik meg a civilizációs normák szerint minden embert megilletõ végtisztesség, ez csak félelmet és bizalmatlanságot szít a népek között, láthatatlan barikádokat emel közéjük. De szükségesnek véljük e számvetést azért is, hogy az itt élõ népek megújhódási szándékához, demokratizálódási törekvéséhez Európa népei szemében ne férhessen semmi kétség.

Ezen meggyõzõdésébõl kiindulva a VMDK a Szerb és a Vajdasági Tudományos és Mûvészeti Akadémia elnökének javaslatot kíván tenni egy - hazai és nemzetközi szakértõkbõl álló - elfogulatlan bizottság összeállítására, azzal a megbizatással, hogy derítsen fényt az 1941 és 1945 között, Vajdaság területén lezajlott erõszakolt "demográfiai változások" körülményeire és okaira. Hisszük, hogy egy ilyen vizsgálat nemcsak a múlt felülvizsgálatát, a történelem fehér foltjainak a felszámolását szolgálná, hanem hozzájárulna az együtt élõ népek közötti bizalom elmélyüléséhez is.